Kind of

Bálványos Levente – Kind of

Bálványos Levente szobrász, de nem hagyományos szobrokat készít. Sajátos „térbeli” határvidékeken mozog, korábban az építészet és szobrászat határvonalán, majd a relief és az érzékeny felületű képsík borotvaélén. A tér – amely Bálványos ars poeticája szerint nem csupán „a képzőművészeti önértelmezés klasszikus kerete”, hanem a mű értelmezésének origója – folyamatos redukciója, a felszínből kilépő elemek minimalizálása, a „mélység nélküli felszín” vagy másként a „minimális mélység játéka” érdekli. Szobrait, konstrukcióit a plasztikai felület és a geometrikus elemek rendkívül érzékeny, bonyolult és intellektuálisan kifinomult használata jellemzi. Geometrikus elemekkel, az elmozduló és egymásra rakodó térsíkok és tér-metszetek viszonyával foglalkozik. Műveiben a szimmetria és az aszimmetria közti bonyolult, de mégis érzékeny lebegés, a nyitottság és a zártság, az egyszerűség és a bonyolultság, azaz a szabadság és a kötöttség egyszerre jelenlevő kettősége dominál. A Ladó Galériában látható kiállítás a konstruktív-konkrét művész utóbbi tíz évben készült munkáiból válogat. Szerepelnek látszólag billenékeny, de mégis stabil absztrakt tér-konstrukciók; talált anyagok, deszkák, képráma darabok együtteséből összeálló fa-reliefek, illetve színes, ívelt, és amorf, már-már organikus részekből kialakuló játékos síktömbök/tér-képek. Bemutatunk olyan, új műveket, „rajz-reliefeket”, melyek alapja a milliméterpapír. Ezt a szigorú rendet, az apró négyzetek sorát Bálványos „megtöri” és megmozgatja a „szabálytalan” reliefek formai világát visszhangozó elemekkel, kitakarással, és a kép a képben motívummal. Láthatunk grafitrajzokat, továbbá a ceruzabetét, azaz a grafit és a gipsz felhasználásával készült grafitreliefeket: a gipszből kifelé növekedő, kitüremkedő szálacskák, alig háromdimenziós, jéggé dermesztett grafit cérnaszálak, az esendő és törékeny grafitboglya valójában a „túldimenzionált” valós térrel szembehelyezett „kvázitér”; egy leheletfinom grafittüskeerdő a sík és a tér határán. A művek nyomokban Barbara Hepworth, Uccello, Tatlin és Malevics utalásokat tartalmaznak.

szöveg: Dékei Kriszta