Megtartás - Elengedés

Munkáimban az utóbbi 6-7 évben talált tárgyak és helyzetek segítségével történetsűrítő felületeket hozok létre. A választott, behívott „szereplők” az új helyzetükben már egy más valóság alkotórészei, mint korábban voltak. Alap élményem, hogy szinte folyamatosan érezhető jelen világunkban, ahogy a múlt, jelen és jövő egymásba csúszik. 20-30 évvel ezelőtt ezek jobban elkülönültek egymástól… A képeimen megjelenített, újra rendezett történetek teljesen függetlenek konkrét időpontoktól, téri helyzetektől, mégis a képalkotó elemek között létrejövő új kapcsolatok egy rendkívül hiteles valóságot tartalmazó felületet építenek.     

Létezésemet felfoghatom folyamatos figyelésként is, aminek irányát és intenzitását tetszőlegesen választom. Az elengedett és kontrollált pillanatok rendszere választja a talált-behívott képi elemeket és fűzi össze egymással egy új történetté, amiben annak ellenére, hogy mindannyian más emlékrendszerrel rendelkezünk -reményeim szerint- mindenki a saját maga történeteit, valóságait ismerheti fel.        Számomra mindig a megvalósítani kívánt gondolat a fontos, amihez időnként a hagyományos festészet eszközeit használom, mert ezeket tartom leginkább alkalmasnak, más esetben viszont ezektől merőben eltérő anyagok és folyamatok jelennek meg a munkáim felületein. Az elmúlt években egymással párhuzamosan készültek a tus gesztus felületekbe épülő kollázs sorozataim és a régi, kézzel szőtt textil darabokból megvarrt, majd a képek felületein megjelenő öltés rendszereim.

Egy idézet Bálint Endre festőművésztől: 

„A sok egymásra vetült jelkép együtt magyarázza sorsunk plasztikáját és ad lehetőséget az önismeret fokozására. Montázsaim számomra is ehhez jelentenek eszközt, egy olyan agyafúrt labirintus kiismeréséhez, melynek bejárata és kijárata azonos, de a kacskaringók véges menetének monotóniáját néha-néha a végtelenség kis pillanatainak átélése teszi elviselhetővé.”

A textil alapanyagú képeimet Archaikus – feszített – lágy – konkrét képeknek neveztem el. Semmilyen színező anyagot nem használtam a képfelületek létrehozásakor, a vásznak eredeti színeiből építettem meg a képeket. Az elkészült munkák alapanyaga kizárólag régi len és kender zsákok és egyéb olyan kézzel szőtt textil darabkák (sérült, tulajdonképpen hulladék textilek) voltak, amelyek az embereket munkájuk során kísérték, szolgálták, tehát egyáltalán nem voltak díszítettek. A textil darabokból, varrott – összeépített táblaképek készültek. A felületeken megjelenő kenderspárga öltések csoportokba „verődnek”, sétálnak a textúrán. Az élet „mozgása”, sorsa, valahogy beletapadt ezekbe a textilekbe, a létrejött munkák egyféle emlékőrzői az elmúlt közel száz évben őket használó, már talán nem is élő embereknek. A sorozat darabjai felvetik a tárgyakhoz és azok javításához való viszonyunk átalakulását, értékes-értéktelen fogalmak viszonylagosságát, felcserélhetőségét is. A munkák elkészítése közben érdekelt az is, mennyire képes átalakulni egy adott tárgy funkciója, helyzete. Tisztán funkcionális tárgyból az ellenkező oldalra „lépnek” át például a lisztes zsákok és elvesztve a funkcionalitást, puritán műtárggyá változnak. Geometrikus művészet, konkrét művészet területére besorolható, de ennek ellentétei is egyszerre, hiszen lágyak, elhajlóak az egyenes vonalak. A képek felülete puritán, a semmit el nem takarás, bevallás, világosan megmutatás, felmutatás, egyenes, őszinte értelemben. A funkcióvesztés során a régi foltok, textil sérülések egymással és a kenderspárga öltésekkel kommunikáló jelekké alakultak át.

Mindennapi élményünk a hitelesség és a valóságosság folyamatos megingása körülöttünk, ennek a folyamatnak igyekszem ellentartani munkáimmal.

„Zoltai festett tus-kollázs képein mindig van egy absztrakt gesztus-alap és egy kollázs-típusú narratíva, amely feltár egy történetet, vagy elindít egy úton, hogy magunk számára találjuk meg azt. 

Miklós Pál Tus és ecset című könyvében leírja a kínai festők egy találmányát, amit mozgó nézőpontnak nevez. Zoltai Bea tus-kollázs sorozatai, ugyanilyen „mozgó nézőponttal” rendelkeznek. Az egyes sorozatok darabjai önmaguk is egy-egy filmkockaként önálló történettel rendelkeznek, viszont egymás mellett, egymás után összeállhatnak egy nagyobb egésszé, mint egy filmbeli történéssé. Azt a fajta hangulatot, és sokrétűséget, amely egyszerre dinamikus és mozdulatlan, és amely annyira jellemző ezekre a sorozatokra egy Li Taj-po versben találtam meg: „Madárraj lebeg / Árva felhő megy / Nem únjuk nézni / egymást én s a hegy.” (Li tai-po)”/ Kondor-Szilágyi Mária Phd, művészettörténész

Megnyitja: Tatai Erzsébet művészettörténész

A kiállítás 2025 február 12. és 2025 március 7. között látogatható a galéria nyitvatartási idejében.