Korábbi megfigyelések haszna II.

Zoltai festett tus-kollázs képein mindig van egy absztrakt gesztus-alap és egy kollázs-típusú narratíva, amely feltár egy történetet, vagy elindít egy úton, hogy magunk számára találjuk meg azt. 

Filológusi pontossággal mindig megadja a kollázshoz felhasznált sajtótermék könyvészeti adatait, ezzel egy újabb lehetséges asszociációs réteget ad hozzá a műhöz. Miklós Pál Tus és ecset című könyvében leírja a kínai festők egy találmányát, amit mozgó nézőpontnak nevez. Zoltai Bea tus-kollázs sorozatai, ugyanilyen „mozgó nézőponttal” rendelkeznek. Az egyes sorozatok darabjai önmaguk is egy-egy filmkockaként önálló történettel rendelkeznek, viszont egymás mellett, egymás után összeállhatnak egy nagyobb egésszé, mint egy filmbeli történéssé. Azt a fajta hangulatot, és sokrétűséget, amely egyszerre dinamikus és mozdulatlan, és amely annyira jellemző ezekre a sorozatokra egy Li Taj-po versben találtam meg: „Madárraj lebeg / Árva felhő megy / Nem unjuk nézni / egymást én s a hegy.” (Li tai-po: Egyedül ülni a Jing-ting hegyen; Képes Géza fordítása)

                                                                           Kondor-Szilágyi Mária Phd, Art Historian