Idézzetek!

2000

Olaj, vászon

Alcím: Bibliai idézetek
Méret: 20 x 25 cm – 33 kép
Kiállítva: 2000 Balassi Könyvesbolt

A sorozattal kapcsolatban megjelent szövegek:

„Idézzetek!”

Élet és halál, test és lélek, tér és sík így kapcsolódnak egymásba. A testről, a szeretetről, az életről tanúskodó feliratok sírfelirattá, vetületté, árnyképpé válnak: a fényből szín lesz, a színből színfolt, a testből, a szeretetből pedig felirat, mementó, leképzés, tükörkép (a túlvilág képe).

Beke Zsófia

Szilágyi Teréz kiállítása 2000. február 15-én nyílt meg a Balassi Könyvesboltban. Az a sorozat látható, amelyet részleteiben már a Szombathelyi Képtár és a MAMŰ Galéria is bemutatott, valamint szerepelt Szentbékkálán és a Frankfurti Könyvvásáron. A hosszú évek alatt készült közel 30 kép a Bibliából vett idézetekkel Szilágyi Teréz festői eszközeivel a művész életének navigációs pontjaivá váltak.

A Balassi Könyvesboltban a hagyományos megnyitó beszélgetés során a művész és a mű viszonyában felmerült a „cyberpunk” kifejezés. Nem a szó mai értelmében, hiszen Szilágyi Teréz egyáltalán nem hordozza a cyberpunkok külső attribútumait, és nem a digitális vagy számítógépes kultúra virtuóza. Visszatérve a „cyber” szó görög gyökeréhez, a „kiber” kormányost jelent, és ez összeillesztve a „punk” szóval, amely egyfajta „humán megbízhatatlansági tényezőt” fejez ki, ezek a képek és az általuk kialakított fríz, valamint a mögöttük rejlő élet és munkametódus alapján bátran használhatjuk ezt a kifejezést. A cyberpunk szabadon mozog térben és időben, nem kíván megfelelni egy adott kulturális közeg elvárásainak. Egyetlen célja, hogy saját vezérfonalát kövesse, ezzel másoknak is utat mutatva – bár nem ez utóbbi motiválja elsősorban.

A bibliai idézetek a legautentikusabb üzenetek, amelyeket a művész saját életének eseményei tükrében képes továbbadni. Nem másod- vagy harmadlagos leírást választ, nem már más művészek által feldolgozott történeteket vesz alapul, hanem mindenki történetét. Ezzel megtöri a feldolgozások hierarchiáját, és új utakat nyit az eredeti szöveg befogadása felé. Az egyes töredékek arra késztetik a nézőt, hogy a számítógéphasználói magatartást követve szinte „linkekként” kezelje az egyes darabokat, „kattintson”, és meglássa a képek mögötti gondolatokat, történeteket. Próbálja meg összerakni a szöveget, és a képek dimenziójából kilépve belépni a kibernetikus térbe.

A szöveghez felhasznált beszélgetésben részt vettek: Maurer Dóra képzőművész, Haász Katalin képzőművész, Dr. Orbán György, a Balassi Könyvesbolt Galériájának vezetője, Blénesi Éva szociológus, valamint Szabó Eszter Ágnes médiaművész.

Szabó Eszter Ágnes

Henry Moore-t követően a szobrászat lassan kiterítette a síkba mindhárom dimenzióját. A figurák egyszerre elfordultak kilencven fokkal az észlelhetőség határán. A nem észlelhető tartományokban pedig utalásaik éppoly talányosakká váltak, mint a kor, amely az értelmen belül már felfedett minden titkot, így minden erejével az értelmetlenség rejtélyeiben próbál hazára találni.

A festészet olykor a szóbeliség, máskor a tonalitás felé tágítja saját határait. Szilágyi Teréz ekként fordul a bibliai helyzetképek lomha időbeliségéhez, hogy útmutatást kapjon és megoldást találjon. Előterei és hátterei – amelyek valóságukat valaha ebben a tárgyban őrizték – hirtelen tárgytalanokká lettek. Az előtér mögött nem áll már senki és semmi, épp így a háttérre sem vetülhet senkinek és semminek az árnyéka.

A két közeg közé az „Ige” szorul, vagyis bibliai szavak. Jelentésüket egy olyan pillantás vetíti az előtér retinájára, amely valaha egy babiloni falra vetítette fel ezeket a mondatokat:
„Ez az írás, amelyet fölírtak: mene, tekél, ú-parszin.
(E szavak magyarázata: A mene azt jelenti, hogy számba vette Isten királyságodat, és véget vet annak. A tekél azt jelenti, hogy megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált. A perész azt jelenti, hogy felosztotta királyságodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta.)” (Dáv. 5:26-28)

Nézzenek a festményekre! Rajtuk betűket látnak és olykor tárgyak hiányát. E negyven kép – méretének és figurális összhangzatánál fogva – akár betűnek is tekinthető. Nem ajánlható más, csak hogy olvassák „el”, olvassák „össze”, ki e tárlatra betér. Meglehet, tanulságuk csak annyi lesz, mint amennyit János evangéliumának kezdő sora rejt:
„Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél, és az Isten vala az Ige.” (János 1:1)

De az is lehet, hogy egy olyan szöveg kerül majd a szemünk elé, amelyet sohasem láttunk, sohasem hallottunk. Olyan szöveg, amely büntetés nélkül kimondható, kínok nélkül túlélhető, és amely által boldogító lesz feladni létünk és magányunk titkait.

Ara-Kovács Attila