Lisztes zsákok

Lisztes zsákok

Képeim, sorozataim létrejöttét sokszor köszönhetem „véletlen” találkozásoknak, eseményeknek. Jelenesetben az történt, hogy elmentem egy közeli piacra vásárolni, zöldséget és gyümölcsöt. Egy régiségárus utánam szólt, hogy „nagyon jó lisztes zsákjai vannak, nézzem meg!” Ez annyira abszurd mondat volt, hogy persze, megnéztem. Közben kívülről is néztem saját magamat, ahogy nézem 2022 őszén, a két óriási, ütött-kopott és foltozott lisztes zsákot. Racionálisan nézve, semmi közöm nem volt ehhez a két zsákhoz, de az összes embernek sem, aki azon a piacon megfordult. Vannak dolgok, amikhez – úgy tűnik – végérvényesen nincsen többé közünk. A zsákok tehát reménytelen helyzetben voltak és mivel jelentős felületüket borították a használatból eredő sebek, nem volt esélyük arra, hogy valaki esetleg egy új funkciót talál kiszámukra. Tehát megvettem a piacon a két régi lisztes zsákot. Ehhez a munkához kizárólag ennek a két zsáknak az anyagát használtam fel. A természetes kendervászon anyagú darabkákból, varrott, összeépített képek készültek. A felületeiken megjelenő kenderspárga öltések csoportokba „verődnek”, sétálnak a textúrán.

Technikai leírás: vakkeretre feszítettem a vászon darabokból megvarrt felületet, ezen hoztam létre az öltésrendszert, ezt követően lefejtettem, nedvesítettem, újra feszítettem, majd enyveztem a vásznat. Ebben a képlékeny, nedves állapotban, lehet befolyásolni az eredetileg egyenes érintkezési vonalakat. Feszítéssel, húzással alakítottam ki a képek végleges felületét. A feszítés következtében a szálszerkezetnek megfelelően, torzulnak az öltés vonalak, változik a textil szálrendszere, egyfajta „archaikus – feszített – lágy -konkrét” KÉP jött létre. A keletkezett alkotás vállalja önmagát, a felhasznált vásznon az idők során keletkezett lyukak, emberkéz általi régi befoltozások képalakító szereplővé válnak. Nem használtam semmilyen színező anyagot a képfelületek kialakításakor, a vásznak eredeti színéből építettem a képfelületek struktúráit.

Az élet „mozgása”, sorsa, valahogy beletapadt ezekbe a textilekbe, a létrejött munkám egyféle emlékőrzője az elmúlt közel száz évben őket használó, már talán nem is élő embereknek. A kép felveti a tárgyakhoz és azoknak javításához való viszonyunk átalakulását, érték-értéktelen fogalmak viszonylagosságát, felcserélhetőségét is. A munka elkészítése közben érdekelt az is, mennyire képes átalakulni egy adott tárgy funkciója, helyzete. Jelen esetben a képet néző kiállítás látogató, mint műtárgyat szemléli a pár hónappal korábban még egy padláson heverő kopott lisztes zsákot.

A lisztes zsákok funkcionális tárgyból az ellenkező oldalra „léptek” át, elvesztve a funkcionalitást, egy puritán műtárggyá változtak.

A két, munkától sebzetté vált felületű matéria, minimális beavatkozással létrehozott, szellemmel telített felületté vált. Lisztes zsákok, régi textil zsákok, kender spárga, 85 x 85 cm, 2022.

Határ átlépés történt. A két, sokat tűrt zsákot jelentő matéria, minimális beavatkozással létrehozott,szellemmel telített felületté vált. Hol van egy liszteszsák tűréshatára? Mit, mennyit bírtak volna még el, ha én nem találom meg őket? Megváltozott, átalakult a sorsuk a találkozásunkkal. Geometrikus művészet, konkrét művészet területére besorolható, de önmaga ellentétét is jelenti egyszerre a keletkezett munka, hiszen lágyak, elhajlóak az egyenes vonalak. PURITÁN, a semmit el nem takarás, bevallás, világosan megmutatás, felmutatás, egyenes, őszinte értelemben. Esztétikailag, a puritán, a formai megvalósulás egyszerűségét, a minden dísztől, szépelgő-tetszelgő külsőségektől való megtisztulást jelenti. A zsákok, funkció vesztésének során, a régi foltok – textilsérülések, egymással és az öltésekkel kommunikáló jelekké alakultak át. A puritán szó, továbbá a mű tartalmára is vonatkozhat – mint gondolati tisztaság, önfegyelem, az össze nem tartozó dolgok keveredésének, egybemosásának kerülése, átláthatóság, egyértelműség rendszerének megteremtése.

Érdekes paradoxon, hogy annál tisztábban szellemi a kép üzenete, minél inkább vállalja anyagi mivoltát. Tehát ha tisztán vállalja önmagát, akkor képes önmagán túlra irányítani a figyelmet.