Megtartás – Elengedés

Megtartás – Elengedés

Munkáimban az utóbbi években talált tárgyak és helyzetek segítségével történetsűrítő felületeket hozoklétre. Két képcsoport van kiállítva most ezen a kiállításon tőlem, egymással párhuzamosan készültek a tusgesztus felületekbe épülő kollázs sorozataim és a régi, kézzel szőtt textil darabokból megvarrt, majd a képek felületein megjelenő öltés rendszereim. Mindkét képcsoportra igaz az, hogy egyféle „valóságsűrítmények”.

A Megtartás – Elengedés című diptichon lett a kiállítás címadó képe, aminek az alapanyaga egy darab lisztes zsák. Egy régi barátnőm találta sétálás közben és rám gondolva vette ki egy konténerből.

Látszik a kendervászon struktúrája, az eredetileg beleszőtt vörös és kék csíkok. A szétvágás, majd a darabok összevarrása után, a felületre kerülő kenderspárga öltésrendszer alakítja ki a kép végleges felületét. Az elkészült kép natúr színét ennél a képnél módosítottam. Olyan anyagot kerestem a szín módosításhoz, ami érzékelteti az eredeti matéria létrehozásától eltelt időt. Grafit port használtam, ami anyagát tekintve azonos a szénnel, annak egy változata. A képet közelről nézve, visszafogottan, de csillognak rajta a grafitszemcsék és mint egyféle „felhő” takarja le a grafit réteg a vászon felületét.

A kiállításon látható textil alapanyagú munkákat én festményeknek tekintem. Annak ellenére, hogyszándékosan semmilyen festéket nem használtam, csak a textilekbe eredetileg beleszőtt csíkok színejelenik meg mindegyik képeken. A „nem megfestés” – „eredeti szín megtartás” az IGAZ-VALÓSÁGOS-PURITÁN felületek létrehozásához volt szükséges.

A kiállított képek felvetik a tárgyakhoz és azoknak javításához való viszonyunk átalakulását, értékes-értéktelen fogalmak viszonylagosságát, felcserélhetőségét is. Tehát a kiállítás címe arra is utal, hogy mi magunk döntünk arról, mit tartunk meg és mit nem, illetve milyen értékeket engedünk be az életünkbe és mit nem. Egyáltalán mit tartunk értéknek? Mire tudunk hatással lenni? Pozitív átfordulást okozni? Én például szeretem a reménytelen helyzeteket az ellentétes oldalra átfordítani, amilyen helyzetben ezek a megtalált liszteszsákok is voltak.

A textil alapanyagú képeim egyszerre még mindig azok, amik korábban is voltak, miközben már az is állítható, hogy tisztán funkcionális tárgyakból az ellenkező oldalra „léptek” át, tehát elvesztve az eredeti funkciót, egy puritán műtárggyá változtak. A funkcióvesztés során a régi foltok, textil sérülések egymással és a kenderspárga öltésekkel kommunikáló jelekké alakultak át. Érdekesnek találtam ezt a kettős érvényességet. A létrejött textil munkáim egyféle emlékőrzői az elmúlt közel száz évben őket használó, már valószínűleg nem is élő embereknek.

Miközben egyre őszintétlenebbnek (ha van ilyen szó), mesterkéltebbnek érzem a világunkat, belőlem ez az érzet, tulajdonképpen válaszreakcióként hozta létre a textil alapanyagú képeimet. Vagy azt is mondhatjuk,hogy:

Mindennapi élményünk a hitelesség és a valóságosság folyamatos megingása körülöttünk, ennek a folyamatnak igyekszem ellentartani munkáimmal.