Napok, percek a Bakonyban

Napok, percek a Bakonyban

Az ember életét a várakozás, a figyelem meg az emlékezés hármasa határozza meg. / Szent Ágoston

Számomra mindig a megvalósítani kívánt gondolat a fontos, amihez időnként a hagyományos festészet eszközeit használom, mert ezeket tartom leginkább alkalmasnak, más esetben viszont ezektől merőben eltérő anyagok és folyamatok jelennek meg a munkák keletkezése során, pl. Paolo Uccello csataképeinek parafrázisai vagy a Naplóm lapjai című munkámban. Utóbbi esetében megjelent a papírmerítés technikája és a varrás. Szükségem volt a varrásra, hogy különböző méretű kis felületeket egymáshoz rögzítsek. Később az öltések más, illetve önálló szerepet kaptak a képeimen, tulajdonképpen egyenrangúvá váltak a festett felületekkel (Párnaképek sorozat). A munkák készítésének folyamatában, idővel rájöttem, hogy maga az öltés létrehozása – ez a pici, egyszerű, ősi gesztus, mozdulat – is rendkívül fontos számomra. Egy olyan „jel”, ami több ezer évvel korábban élt emberekkel köt össze. Az is lenyűgözött, hogy egy gyakorlatilag azonos, egyszerű mozdulat, hányféle képpen alakíthat formákat. Talán amiatt, hogy egyre több munkámban tűnnek fel az öltések, egyre közelebb kerültem az egyszerűbb textil alapanyagokhoz is.

Az elmúlt két évtizedben vissza-visszatért munkáimban az újra felhasználás kérdése, a hulladékból, vagy kidobásra ítélt dolgokból való építkezés lehetősége. Az utóbbi években készült varrott és öltésekkel borított felületű képeimen kizárólag régi használati textilek darabjaival dolgoztam. Természetesen sosem vágtam szét ép tárgyakat. Összegyűjtöttem a más háztartásokban már szétszakadt, olyan kézzel szőtt textildarabokat, amiket tovább használni már nem tudtak, tulajdonképpen hulladéknak is nevezhetjük ezeket.

A Napok, percek a Bakonyban diptichon egy pályázatra készült. Az volt a feladat, hogy a készülő munka megidézze Szent Gellért Bakonybélben töltött hét évének szellemiségét. A képhez színtelen-natúrdarabokat válogattam a hulladékaim közül. Semmilyen konkrét utalást nem szerettem volna valamilyen fizikai munka végzésére (pl. lisztes zsákok esetében színes csíkok). Gellért életében a fehérneműk, aláöltözet jellegű ruhák, lepedők készültek ezekből a színtelen, pontosabban nem színezett vásznakból. Úgyéreztem ezek az anyagok láthatatlan módon, de megőrizték az őket hosszú időn keresztül használó testek emlékeit, a sok évtizedes közvetlen érintkezés beléjük ivódott.

Túlnépesedett, klíma-válsággal és háborúkkal terhelt világunkban még mindig jelen van a fejlődésnek a kényszerű növekedéssel való összekapcsolása. Gellért élete és minden olyan példa fontos lehet számunkra, ahol ezzel ellentétes értékek kerülnek felmutatásra. Egy csodálatos természeti környezetben, de határozottan puritán élet-keretben megszülető, kiemelkedő szellemi munka a lehető legkisebb energiafelhasználást igényli! Gellért írásos életműve a bakonybéli csendben született meg. Az általam használt, régi, természetes (len, pamut) használati textil vásznak, a szövésük, felületi struktúrájuk következtében, rendkívül jól alakítják akusztikailag azt a helységet, ahová a falra kerülnek. Tulajdonképpen csendet hoznak létre, teremtenek meg maguk körül.

A képfelületeken kenderspárga öltések jelennek meg különböző sűrűséggel. Változó irányokba rendeződve vándorolnak, történeteket „mesélnek” Gellértről. Reményeim szerint ezek a puritán anyagok, így összeépülve, hordozhatják a Bakonybélben töltött éveinek meghatározó pillanatait.